Szőre csillogása aranysárgából vörösbe hajlik, míg szemében ott csillog a tudás halhatatlan lángja. Ugyan ránézésre kis rókának hinné az ember, Recip nem egy átlagos Vulpes vulpes: oly könnyedén magyarázza el a reciprok lényegét, mintha csak most végezte volna el az ELTE Matematikát. Számára nem kérdés a megajánlott ötös, hiszen ő maga a MULTIPLIKATÍV INVERZ.
A matematikában egy nullától különböző szám reciprokának vagy multiplikatív inverzének azt a számot nevezik, amivel a számot szorozva az eredmény 1.
A reciprok fogalma értelmezhető a racionális, a valós és a komplex számok körében egyaránt.
A reciprok, mint függvény az egyik legegyszerűbb példa egy olyan függvényre, melynek ismétlése az eredeti helyet adja vissza, így önmaga inverze.
Ha a számot x jelöli, akkor a reciproka 1/x, azaz 1 osztva x-szel, vagy másképp x a mínusz egyedik hatványon.
A nullának semmilyen számkörben sem értelmezhető véges reciproka, ugyanis bármely számot nullával szorozva az eredmény nulla lesz.
A reciprok tizedes tört alakja kiszámítható osztással. Sok osztási algoritmus azonban a reciprok kiszámításával kezdődik; azaz először kiszámolja a reciprokot, aztán szoroz az osztandóval.
Az egész számok közötti szorzást tekintve csak az 1-nek és a -1-nek van inverze (önmaguk), ugyanis az 1-en és -1-en kívül egyetlen egészhez sincsen olyan másik egész, hogy szorzatuk az 1-et adná.
Egy olyan algebrai struktúrában, ahol a szorzás asszociatív, az invertálható elemek nem lehetnek nullosztók.
